1. rész- A találkozás

Nos gyerekek (már ha vagytok) tudom este van és nem akartam de mégis felteszem az eslő részt, mivel ez a prológus még az én tetszésemet sem nagyon nyerte el.Remélem ez már valamivel jobb lesz!
                                                            Jó olvasást! (tyűha tök furi ez még nekem :) )            F.

u.i.: az első részt Orsinak küldöm amiért hajlandó elviselni szinte állandó zaklatásaim :)



Édesanyám hangjára ébredtem, de semmi jelét nem adtam, hogy már fent vagyok, mire anyám finoman rázogatni kezde vállam.
-Victoria, kelj fel!- szólított meg újra, de az én válaszom csak annyi volt, hogy másik oldalamra fordultam, így szembe kerültem anyukámmal.
-Vicky nekem mennem kell dolgozni, mindent kikészítettem az asztalra.-mondta mivel már tudta, hogy csukott szemem ellenére is felébredtem.
-Köszi-mosolyodtam el álmosan, majd még mindíg csukott szemekkel csücsöríteni kezdem a reggeli pusziért, amit anyukám hamar megértett és nevetve tartotta oda arcát, majd nekem is cuppanós puszit nyomot arcomra.
-Vissza ne aludj!-szólalt meg utoljára már az ajtóban állva.
-Nem fogok!-szóltam az ajtó túloldalán lávő anyukámnak és a hasamra fordultam. Tévedés ne essék én már ha felébresztenek nem tudok aludni csak ilyenkor még olyan jó egy kicsit lustizni. Nem sokkal később óvatosan felültem ágyamban és fürdőmet vettem célba, de mielőtt bementem volna gyors pillantást vetettem órámra. Még időben voltam így nyugodtan készülődtem. Kinézve az ablakon gyorsan eldöntöttem mit veszek fel és a szekrényből kikapkodva gyorsan magamra is aggattam.Majd felkapva a táskám elindultam lefelé a konyhába, ahol az asztalról tatyómba dolbálva az anyám által kikészített cuccokat és kulcsaimat megfogva idultam útnak. Ma reggel elég jó idő volt, így nem volt gond a kb.15-20 perces séta. Az iskola utcájába befordulva szemem elé tárult ahogy a gyerekek kisebb-nagyobb csapatokban, vagy a párok kézenfogvást mentek a hatalmas épület felé. A látványtól eszembe jutott a régi sulim, ahová én is barátaimmal hülyéskedve, boldogan kutyagoltam. De inkább kivertem fejemből a régi dolgokat, és felemelt fejjel mentem termem felé. Hétfő lévén mindenki még a hétvégéről beszélt, félálomban üldögélt, szidta azt a bizonyos személyt aki kitalálta az iskolát vagy azt aki az órarendünket készítette. Hát igen elég rossz óráink voltak ilyenkor hét elején, de mindenki azt mondta legalább van időnk hétvégén felkészűlni és inkább essünk túl a rossz órákon ilyenkor, mint hétvége felé. Valahol nekik is igazuk volt. Majd miután helyemre mentem előszedtem cuccaim és vártam a tanárt.

***

Utlsó óra végén röpdolgozat volt, mivel drága tanárunk hamar be tudta fejezni az anyagot. De szerencsére én - saját rekordomat megdöntve- épp csöngetésre be tudtam fejezni és a lehető leghamarabb elhagyhattam a 'kaptárt'. Otthon táskámat ledobva azonnal a hűtő felé vettem az irányt mivel az innivalómat hamar megittam és a büfénk is zárva volt. Bezárva a hűtőajtót egy cetlit találtam a kedvenc hűtőmágnesem alatt.

Ha nem sokat kell tanulnod légyszíves menj el bevásárolni! Nem sok minden kellene, lista a pénztárcánál!

Ha nem mész akkor szólj utánam!

Köszi, Anya

Elolvasva a kis üzenetet felidéztem holnapi órarendemet, és rájöttem, hogy bőven lesz rá időm mivel tegnap már tanultam és ma megtudtam, hogy az egyik tanár nem lesz holnap. Ezt eldöntve gyorsan megebédeltem és felmentem a szobámba. A bepakolás után gyorsan - ami nem is volt annyira gyors - megtanultam és némi pénz felvétele, na meg a lista átnézése után elindultam. Nem szerettem listával vásárolni az olyan öreges volt és elég jó fejem volt így ha el is felejtettem valamit az hamar eszembe jutott.Az utcán nem sokan voltak, mintahogy a Sainsbury's-ben sem. Csak néhányan lézengtek a sorok között, így nem tudom hogyan sikerűlt egyik pillanatról amásikra a földre kerülnöm.

Niall Horan szemszöge

Mivel a mi drága Tommonk ma felfalta az összes chipsem és még a dugi csokijaimat is eltüntette amiért a tegnap eldugtam a répáit kénytelen voltam elmenni bevásárolni. Természetesen egyik barátom, név szerint Liam is velem tartott a biztonság kedvéért nehogy "sok" kaját vegyek, amire igen hajlamos vagyok. Na igen a "sok" eléggé relatív fogalom, de nem tiltakoztam hiszen így legalább nem unatkoztam egyedül. Miután felvettük sapkáinkat, kiszálltunk kocsimból majd lezárva azt elindultunk a bevásárlóközpont felé. Már jó időt töltöttünk bent amikor Liam megszólalt mögöttem. -Niall, követnek!
-Kicsoda?- fordultam felé mivel láttam, hogy az előbb nézett hátra és elég furcsa lenne ha most én is oda néznék
-Szerintem újságíró- mondta unottan, én pedig felsóhajtottam
-Én jobbra, te balra! A kisállatsoron találkozunk.-mondtam mire egy bólintással válaszolt. Nállunk ez már megszokott dolog volt, ezért is volt egy "haditervünk" ami inkább "elterelő manőver" volt, de egy lényege volt: lerázni a nem kívánt személyt.
A sor majdnem végénél oldalra fordulva úgy tettem mintha az árut nézegetném és amikor a sor túlsó végén megláttam a lesifotóst apró biccentéssel adtam barátom tudtára, hogy indúlhat az akció. Simán a sor végéhez sétáltunk de ott azonnal kettéváltunk és elrohantunk egy szerintünk biztonságosabb részhez. Fejemet hátra fordítottam majd megláttam a fotóst aki pont azz ellenkező irányba nézett így én gyorsan letértem egy újabb sorra. Vagyis tértem volna ha bele nem ütközök valakibe.
-Úr Isten!- mondtam ilyedtemben, majd amikor megláttam, hogy az "ütközőm" zuhan utánna kaptam de már késő volt. Szegény lány elég szépet seggelt.
-Bocsánat, én nem akartam!- kezdtem mentegetőzni és felsegítettem a lányt.
-Semmi baj.-mosolyodott el.
-Én sem figyeltem.-vallotta be még mindíg mosolyogva
-De ugye nem estél nagyot?-aggodalmaskodtam
-Nem.-mondta még mindíg mosolyra húzódott ajkakkal
-Nem fáj semmid?-kérdeztem még azért a biztonság kedvéért
-Nem, nyugi semmi bajom.Olyan gyorsan felállítottál, hogy még arra sem volt időm, hogy megüssem magam.-nevette el magát, mire én is elmosolyodtam.
-Akkor megnyugodtam.-mondtam majd eszembe jutott az újságíró, meg Liam.
-Bocsánat de nekem mennem kell.-néztem rá kicsit szomorkásan
-Nekem is kellene.-bólogattott
-Akkor, szia, és mégegyszer bocsánat-köszöntem el tőle
-Szia, és nem kell állandóan bocsánatot kérned, jól vagyok.-biztosított jóllétéről, majd egy apró mosollyal távozott. Én is elindúltam megbeszélt találkozóhelyünk felé. Liam már sor közepén várt és mivel azt mondta mindent meg vett célba vettük a kasszákat.Szerencsére pont volt egy üres így gyorsan odaszaladva elkezdünk pakolni. Már kifelé mentünk amikor meglátam az "ütközős lányt" így gyorsabb tempóban elindultam felé.
-Szia-köszöntem mire ő hirtelen felém kapta fejét
-Szia-köszönt kissé meglepődve
-Segíthetek valamiben?- kérdezte héhány perc csend után
-Kétlem.-mondtam, majd kissé értetlen arcát látva tovább magyaráztam
-Csak pont végeztünk amikor megláttalak és gondoltam a biztonság kedvéért mégegyszer megkérdezem, hogy jól vagy-e?
-Én meg a biztonság kedvéért elmondom, hogy semmi bajom-mondta kedvesen
-Sziasztok-lépett mellém Payne, majd furcsa pillantásokat vetett rám, de én egy csúnya nézéssel elintéztem.
-Oh, szia- mondta a másik oldalamon sétáló lány kissé megilletődve
-Bocs még be sem mutatkoztam, Niall vagyok- törtem meg a kissé feszűlt csendet
-Victoria
-Én pedig Liam-fejezte be a bemutatkozást bandatársam
-Ne segítsünk?-kérdezte Liam Victoria táskájára bökve
-Köszi, nem, elbírom-utasította el az ajánlatot
-Egy fuvart?-vetettem fel most én egy ötletem immáron a kijáratnál
-Azt sem, köszi-Utasított el újra
-Bocsánat de nekem sietnem kell-mondta
-Rendben, szia!-szóltunk utána, majd a kocsimhoz érve gyorsan bepakoltunk és hazaindúltunk.