Jó olvasást!( még mindíg furi ez nekem)
F.
-Rühellem a földrajzot!-ordibálja az a bizonyos belső hang a fejemben.Majd inkább elhatározom, hogy elmegyek a parkba. Legalább útközben kicsit felfrissül a fejem és újult erővel kezdhetek neki a tanulásnak a friss levegőn.Bepakolva a földrajz cuccom egy kisebb táskába indulok el miközben mindent figyelmesen bezárok. Útközben elgondolkodom mai napomon. Útálatos korán kelés, útálatos útálkozók, útálatos dolgozatok és legutolsó sorban útálatos tantárgyak az útálatos egyedüllétben. Ennyiben össze tudnám tömöríteni napjaimat. De megszokott rendem helyett eszembe jut a múlt heti "fellökős" srác. Beugrik aggódása, kedvessége és titokzatossága. Igen szerintem valahogy kissé titokzatos volt amit méginkább erősít bennem az az érzés ,hogy ismerem. Majd elmélázásom a gyerekzsivaj szakítja félbe.
-Francba!-fut át agyamon az első szó ami eszembe jutott, mivel nem igazán tudok zajban tanulni elkerülöm a park közepén elhelyezkedő szökőtút környékét és az ott lévő kisgyerekeket, majd egy csendesebb hely felé indulok.Rögtön tudom merre megyek. Nagyon szeretem azt a helyet, sokat is járok oda szabadidőmben. Beforulva a kis tavacskához vezető, kipadozott útra egy alakot szúrok ki az egyik lócán. Meglepődve veszem észre, hogy a már törzshelyemmé vált kis utacskán mást is látni, hiszen ez errefelé elég ritka dolog. Majd lassan közelítek a személyhez aki kezében már kivehető egy gitár is.Mikor már -gondolom- látótávolságon belűl érek a fiú felnéz, de én azonnal elkapom róla tekintetem és gyorsítva lépteimen elsuhanok előtte és biztonságos távolságra a "behatolótól" az utosó padok egyikére -ahol van egy kis fény is -levetem magam. Táskám a fa ülőalkalmatosságra rakva kotorászom ki könyveimet és füzetemet majd tanulni kezdek. Vagyis kezdenék ha nem bizgatná fantáziám ez a napszemüveges srác. Óvatosan felé sandítok és megnyugodva veszem észre, hogy tökéletesen elvan magának hangszerével együtt. Kissé elforúlva újra tanulnivalómnak szentelem figyelmem. Néhányszor átolvasva az anyagot füzetem veszem elő, hogy inkább jegyzeteim tanuljam meg precízen, mivel már kitapasztaltam, hogy tanárnőnk ezt szigorúan veszi. Éppen tolltartóm raknám elfelé amikor két kissé megviselt cipőorrot vélek felfedezni. Fejem óvatosan felemelve veszem észre a gitározós fiút.
-Szia- ereszt egy barátságos mosolyt felém ami valahonnan ismerőssé válik nekem
-Szia-próbálok meg én is barátságosan közelíteni felé kissé fura kinézete ellenére is.De könyörgöm hova ide sapka meg napszemüveg amikor a lombokon keresztűl fény is alig van!
-Victoria ugye?-kérdezi nevem mire én kissé meglepődöm.
-Igen. Te pedig...?-próbálom rávezetni, hogy mutatkozzon be mivel nekem nem igazán ismerős.
-Liam- mosolyog de én még mindíg értetlenűl nézek rá-a Sainsbury's-ből.-teszi hozzá mire nekem pillanatnyi fáziskéséssel de beugrik a szőke srác barátja
-Tényleg-mosolyodom el zavartan
-Miben segíthetek?-teszem hozzá mivel gondolom nem semmiért jött
-Khm, hát egy tollat szerettem volna kérni ha van nállad-mondja tarkóját megvakarva, mire én halkan elnevetem magam. Most teljesen olyan volt mint egy ártatlan kisfiú pedig én az elején még talán féltem is tőle.
-Van.Egy pillanat-nyúltam táskámért, és kicipzárazva tolltatóm újra ráemeltem tekintetem
-Kéket, feketét, zöldet vagy pirosat?
-Mindegy-vont vállat
-Akkor tessék-nyújtottam neki oda egy kék színűt
-Köszönöm!-hálálkodott
-Nagyon szívesen!-modtam majd visszaindult padjára és néhány pengetés és fejvakarás után írni kezdett.Még egy kis ideig figyeltem, majd visszasüllyedtem a földrajz világába.
2 héttel később
Éppen a holnapi könyveim veszem elő amikor megszólal a csengő, mire én leszáguldok lépcsőnkön és ajtót nyitok új, és egyetlen barátommnak. Mosolyogva üdvözlöm majd beljebb invitálom. Miután levette cipőjét illemtudóan mégis otthonosan indul el utánam. Felérve szobámba ágyamra ülve várja "panaszaim". Mióta először találkoztunk a parkban azóta viszonylag sokat találoztunk és már harmadjára jár itt nállunk. Leginkább segít tanulni, de sokszor csak hülyéskedünk, bár mondjuk még a mai napig néha furán viselkedik.
-Na?-csúszik arrébb ágyam közepéről
- De bőbeszédű vagy ma!-jegyzem meg, mire csak vállat von
-Amúgy semmi érdemleges, kikaptuk a múltheti témazárót biológiából de újra meg kell írnunk holnap mert senki sem tudta perdig az enyém hibátlan volt.És egy kicsit szarul esett, hogy az osztályfőnökünk le se sz@rta az én jegyem, de tök mindegy. Fizikából meg jóformán egy kukkot nem értettem, de az csak a jövő héten lesz úgyhogy -hagytam félben mondatom, és érdeklődve figyeltem Liamre
-Most nekem sincs ötletem, de nem tanulsz a holnapi dogára?-nézett rám érdekesen
-A bioszra?-vontam fel a szemöldököm, mire bólintott
-Abból sosem tanulok-nevettem, jó volt egy tantárgy amiből nem kellett tanulni, így több időm jutott arra amit nem értettem.
-Jó tudni-jegyezte meg barna szemű barátom
-De hogy-hogy abból nem tanulsz?-vonta fel most ő a szemöldökét
-Kivűlről tudom az egészet, jó tanárunk van én meg figyelek és ennyi-magyaráztam
-De a többit akkor miért nem tudod? Vagy akkor nem figyelsz?-fordult felém érdeklődő arccal
-Azokhoz hülye vagyok meg olyan a tanár is, hogy vagy szarul magyaráz vagy elalszunk az óráján.-mondtam majd mivel már nem volt kérdés amire válaszolhatnék és engem sem nagyon érdekelt most semmi így bekapcsoltam a televízióm, és unottan kapcsolgatni kezdtem.
-Hogy amikor én akarok valamit nézni sosem adnak semmit-mérgelődtem majd az egyik zenecsatornára kapcsoltam.
-Úúúú ezt szeretem-ültem fel miközben a hangerőt vettem feljebb.
-Én nem-ült fel azonnal Liam kissé elfehéredett arccal és ki akarta venni a kezemből a távirányítót de nem sikerült neki.
-Na, ne már-vinnyogtam és felálltam az ágyról de egy újabb képkocka láttán kishíjján visszaestem.Éreztem ahogy a szemeim kikerekednek és hasonló színeket érek el mint a most engem bámuló személy. Miután a fejemben lévő képkockák is helye rázódtak óvatosan a fiú felé fordítottam fejem.
-Sajnálom-nézett rám könyörgő szemekkel
One Direction-One Thing olvastam magamban a címet miután felismerve a dal végét újra a tv-nek szenteltem figyelmem. Csend és feszültség Ez a két dolog volt érezhető a szobámban miközben én még mindíg a tv-met figyeltem. Lefagytam.Egyszerűen nem tudtam mit tenni hirtelen, amikor minden a helyére állt és mindent megértettem.
-Victoria, én nagyon sajnálom-állt meg hirtelen mellettem Liam-, de nem mondhattam el.
-Várj!-mondtam halkan, nem tudtam miként is fogadjam ezt az egészet
-Most -kezdtem miközben leültem ágyamra de nem tudtam mit mondani, így óvatosan felnéztem az ezek szerint énekes barátomra
-Most akkor te valami híres embe vagy?-kérdeztem a lehető leghülyébb kérdést ami a fejemben cikázott. Bólintott.
-És akkor ezért nem mondtad el a teljes neved?-újra bólintott
-És ezért nem árultad el a munkád?-már csak egy aprót biccentett
-Szólalj már meg!-mondtam kissé könyörgő hangnemben
-Igen.-mondta halkan én pedig elhallgattam, fel kellett még fognom ezt az egészet.
-N-Nagyon haragszol?-emelte rám tekinntetét
-Hát...-hezitáltam-Ha te sem haragszol, hogy semmit nem tudok rólad vagy rólatok és nem ájulok el az elmúlt perc miatt akkor nem.-próbáltam valami mosolyt is tenni a végére.
-Dehogy haragszom!-nevetett és a nyakamba borult amitől kicsit megijedtem, de csak átöleltem én is.
-De akkor van egy kis baj-húzódtam el tőle
-Mi az?-nézett a szemembe
-Összezavarodtam.-simítottam kezem a nyakamra zavaromban
-Miben is?-húzta össze szemöldökét
-Hát.... úgy... mindenben-nyögtem ki a végére, mire Liam felnevetett
-Akkor inkább kezdjük újra-mosolyodott el
-Egy feltétellel-emeltem fel mutató ujjam
-Hallgatlak.
-Ha nem lesz bajom azért ha esetleg megverlek.
-Miért is vernél meg?-nézett furán
-Nem tudom, csak ha kötekedel vagy valami, na akkor gyorsan el szokott járni a kezem. -magyaráztam.
-Megegyeztünk.-mosolyodott el s belekezdett az igazi élete mesélésébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése