3.Rész-Vendégek

Hát gyerekek őszintén szégyellem magam a részek miatt, de nincs időm.A nagypapám kedden hoztuk haza a kórházból és ma is vissza kellett vinni. De nem áll meg az élet. Amúgy a vigasz, hogy az életem káoszában is kezd valami rend létrejönni így remélem több résszel tudok majd jelentkezni.(már ha érdekel valakit). De

                                                                                              Jó olvasást!
                                                                                                                                              F.




Péntek lévén nem kellett tanulnom és mivel apa ma este jön haza egyből tudtam mivel fogom eltölteni egyébként unalamas délutánom. Sütéssel. Édesapám rettentően édesszájú - na nem mintha én nem lennék az- így tudtam, hogy örülni fog. Némi gondolkodás után előszedtem apám kedvenc sütijének hozávalóit, és kötényem majd nekiláttam. Csináltam diósat, mivel apukám ezeket jobban szerette és csokisat is, mert ha már sütök magamnak is süssek nem? A kis muffinok hamar készen lettek és a konyha rendbe tétele után kissé szomorúan ültem le az egyik székre.

-Túl hamar kész lettem.-futott át az agyamon miközben a kertünkben lévő fa ágain játszó kismadarakat figyeltem. Kétségtelen, végre tavaszodik.Amit már oly sok emberrel együtt vártam. Sosem rajongtam annyira a télért, pedig én is az "inkább a hideg, mint a meleg" emberek pártját fogtam, mivel a hideg ellen tudunk védekezni de a meleg ellen már nem. Halkan sóhajtva szakítottam félbe gondolatmenetemet és álltam fel némi innivalóért amikor csöngettek.

-Sziasztok-lepődtem meg hét eleje óta nem látott barátomon és barátján.

-Szia-mondták mindketten mosolyogva, majdnem egyszerre.

-Gyertek be-álltam el az útból, még mindíg kissé meglepődve. A múltkori eset óta nem láttam Liamet pedig még a parkban is voltam. Azt hittem fél, hogy valami rosszat tennék. Na jó lehet azt a verekedős dolgot nem kellett volna megkérdeznem.
-Gyertek ülljetek le-invitáltam őket a nappaliba de inkább állva maradtak
  -Mi járatban?-kérdeztem



-Csak...-kezdte Liam, de Niall közbevágott

-Ez csokis muffin?-szippantott nagyot a levegőből, mire én elnevettem magam. Olyan volt mint egy kis gyerek.
 -Az.-bólintottam-Jobbra az első ajtó.-eresztettem egy mosolyt mire elindult, a mellettem álló személy meg csak a fejét rázta.


-Amúgy a Nando's-ból jövünk- vezette rám fájdalmas tekintetét

-De hát ha a vezetés elveszi az energiám-jött ki a konyhából a szöszi egy félig megrágott sütivel.

-Ne veszekedjetek már ilyen hülyeségeken!-néztem a két srácra-csináltam egy csomót, még neked is jut-böktem meg mosolyogva egy kicsit barna barátunk, jelezve, hogy lazítson. Tudom, most nekem ájuldoznom kellene társaságukon, de egyszerüen nem megy, nem tudok holmi milliárdos, beképzelt, felsőbbrenűként tekinteni rájuk. Ők is csak tizenéves srácok akiknek sikerült valóra váltani az álmuk.

-Szóval minek köszönhetem társaságotok?-vetettem fel ismét a kérdést.
-Hát...igazából gondoltam, hogy biztos itthon vagy...meg nekünk is vége van a próbánknak... és hát... bemutathatnálak a többieknek-vázolta a dolgokat Liam mire az én szemöldökeim elég szépen felszöktek

-Jah a srácokat már tökre kíváncsívá tette-vigyorgott Niall angyali tekintettel majd bekapta az utolsó falatot.


-Mégis mivel?-néztem a barna szempárba

-Hát-kezdte volna

-Liam, komolyan mondom addig fogsz itt hápogni, hogy el fogod felejteni mit akarsz-nevetett a szöszi
-Szóval egyszer megkérdezték, hogy hová járkálok ennyit és meséltem nekik rólad.



-Én hülye meg elmondam, hogy én is ismerlek és azóta rágják a fülünket, hogy vigyünk el-morgott Niall mire én egy kicsit meglepődtem

-És mi van ha nem megyek?-tettem fel a költői kérdést
 -Valahogy kiderítik, hol laksz és megismernek ők-rántott vállat társaságunk kék szemű tagja




-Hát, esetleg ha nem sokáig leszünk akkor-néztem ismét Liamre

-Miért?-érkezett kérdés az oldalamról

-Ma jön haza apukám-mondtam mire mindketten elmosolyodtak

-Ezt most olyan szépen mondtad-húzódtak szélesebb vigyorra Niall ajkai, mire én csak kissé lehajtott fejjel sóhajtottam. Visszagondolva tényleg olyan lehettem, mint egy kislány, de ha már nagyon hiányzik!

-Még haza is hozunk ha kell-törte meg a csendet Liam, majd egy apró mosollyal bólintottam.

-Akkor jövök mindjárt-mondttam majd szobám felé vettem az irányt, ilyen lehetőséget nem hagyhat ki az ember!

-Vehetek még egyet?-már a lépcsőn jártam amikor hallottam a hangot

-Még kettőt is-nevettem a srác falánkságán. Fent a zsebembe dugtam a telefonom, felkaptam egy pulcsit és már rohantam lefelé. A szöszink tényleg egy sütivel a kezében álldogált az ajtóban.

-Mondtam, nyugodtan vehetsz a kérsz-néztem rá

-Én meg mondom, hogy elég egy.Csak ezt is meg akartam kóstolni-vágott vissza

-Én meg azt mondom, hogy ez olyan volt mint a Sainsbury's-ben, de menjünk-hessegetett kifelé minket Payne

-Hékás, az én házam-mutattam magamra

-Tudom-rántott vállat

-Akkor tempó van mert zárnám az ajtót-siettettem, majd meghallottuk, hogy Niall beindította a kocsit így sietősre fogtuk a dolgokat

-Hová ülhetek?-kérdeztem már a kocsinál, mire Liam Niallre nézett

-Hölgyeké az elsőbbség, úgyhogy ide mellém-adta meg hamar a sofőrünk az ülésrendet, így gyorsan beüleve indultunk el a... várjunk mi most hova is megyünk?

-Öhm, mi most hová is megyünk?-néztem a hátul ülő srácra a visszapillantóban. Nem akartam zavarni a vezetésben.

-Nállunk-adott egyszerű, de számomra nem kielégítő választ-a villába.-tette hozá kédő tekintetem után

-De srácok, mi lesz ha zavarok?-kérdeztem kissé félve, pár perc csend után

-Mondtuk már, hogy kíváncsiak rád-szállt be a beszélgetésbe Niall

-De attól még zavarhatok-erősködtem

-De biztos várnak, tudják, hogy veled vagyok-szólt most hátulról elég halkan Liam.

-Miért van az, hogy a lányok mindíg sík idegek amikor először jönnek nállunk?-siránkozott a szöszi

-Eddig mindenki élve kijutott a házból-folytatta

-Kössz, aztán meg a szomszéd előtt meghalt-nevettem fel saját hülyeségemen

-Nyugi-szólalt meg Liam nyugodt hangon-senkiben nem tettünk maradandó károsodást. Elsőre.-motyogta az utolsó szót halkan, amitől Niall elnevette magát

-Ezt még én is hallottam-mondta Niall-amúgy csak Louisra szokott rájönni az ötperc...meg Harryre szokott néha, egy kicsit-gondolkozott el

-Na kössz ez jó vigasztalás volt mindkettőtöktől.

-De tényleg, Louisnak csak a szája nagy, Harry sem tudna ártani neked

-Úr Isten Liam, ezt te sem gondoltad komolyan!-állt meg egy pirosnál a szőke

-Most miért?-értetlenkedett szegény

-Harry. Most komolyan szerinted nem tudna ártani. Bántani sem csak fizikailag lehet.-taposott a gázra, mivel elsők voltunk a sorban

-Most miért? Kétlem, hogy Victoria kiakadna ha meglátná gatyában!

-Na és nélküle? Tudod, ha Louis hülyesége megfertőzi, rosszabb mint maga Lou!

-Na jó!Ne veszekedjetek állandóan!-szólaltam fel én is-Amúgy Liam ez most olyan volt mintha valami ribancnak állítanál be.

-Bocsánat.Amúgy meg nem is veszekszünk!-jegyezte meg a hátul ülő fiú

-Csak megtárgyaljuk a dolgainkat-értett egyet a vezetőülésben lévő is majd lassítani kezdett és egy távirányító szerüséget felemelve kinyitotta a következő "ház" kapuját.Nem gondoltam volna, hogy ilyen szép ez a környék!

-Jézusom-nyögtem már amikor az udvaron megálltunk, majd a srácok újra nevetni kezdtek

-Na, mi az? Már nem is félsz?-kérdezte Horan, mire csak a fejem ráztam

-Akkor nincs kedved belűlről is megnézni? -érkezett az újabb kérdés már a kinyitott ajtómból

-Dehogynem-tértem vissza bámészkodásomból, és kipattantam a kocsiból, fittyet hányva előző félelmeimre

-Hölgyeké az elsőbbség-mosolygott rám Liam az ajtóban. Tátott szájjal, csendben figyeltem az elénk táruló helységet.

-Megjöttünk-ordította el magát mire én összerezzentem és egy kisebb sikítás is elhagyta a számat a hirtelen hangra.

-Bocsi-resztett egy mosolyt

-Csak nem?-hallottam egy kissé manós hangot

-Csak de.-válaszolt az időközben beért Niall a kékszemű társának

-Louis Tomlinson vagyok-nyújtott kezet miután előbújt a fal takarásából-De a Lou-ra és Tommo-ra is hallgatok-vigyorgott, kissé furcsa volt nekem.

-Még a szeme sem áll jól!-idéztem magamban nagymamám

-Victoria Simon

-Ki van itt?-jött a másik oldalról egy fekete hajú srác, őt rögtön megismertem.

-Oh-lepődött meg ismeretlen személyem láttán

-Zayn Malik-mosolygott rám miközben kezét nyújtotta

-Victoria Simon-mosolyodtam el én is és elfogadtam gesztusát.

-Hazz?-vonta fel szemöldökét Liam

-Fent-adta a válszt Louis-Egy pillanat!-emelte fel mutató ujját

-Harold, vendégünk van!-ordítozott ő is, mire nem sokkal később dobogást hallottunk, majd a lépcsőn feltűnt egy göndör srác aki éppen a pólóját próbálta magárarángatni.

- Lehet hamarabb végzett volna ha megáll. Futott át az agyamon, de mindegy volt mivel a lépcső aljára már teljesen felöltözve érkezett.

-És ő az én drága és egyetlen, utánozhatatlan, édes-karolta át barátja vállát Louis majd folytatta volna ha az említett nem vág közbe

-Kössz Lou, azt hiszem én is be tudok mutatkozni-rázta le magáról a srác, mire a másik láthatóan megsértődött-Harry Styles.Te pedig biztos Liam új barátja vagy-jegyezte meg egy féloldalas mosollyal

-Igen.-bólintottam és mivel nem nyújtotta kezét így a kézrázás elmaradt

-Na jó szerintem ne csak itt álldogáljunk-törte meg a pillanatnyi csendet Niall

-Gyere-biccentett még mindíg mosolyogva a hozzám legközelebbi személy azaz Harry.

-Ez a nappali-mutatott jobbra a folyosó végén

-Ez meg a konyha-hallottam meg a szöszi hangját már a pult mögül-kérsz valamit?

-Nem, köszi-ráztam a fejem

-Na mit csináljunk?-jött egy hülye kérdés Loutól

-Már ha belekezdtünk, szerintem mutassuk meg a házat-ajánlotta az eddig szótlan Zayn

-Oké, akkor kint gondolom feltűnt a medence-folytatta a göndörke-és a lépcső is-nevetett amikor megfordult

-Ez itt még egy nappali amúgy inkább ezt használjuk.-mutatott az egyik ajtóra

-És ez pedig egy könyvtár-mondta mire én gondolom elég furán nézhettem rá, mivel rögtön magyarázkodni kezdett-járt a házzal és nincs utunkban úgyhogy meghagytuk.

-Na jó az emeletet én mutatom meg!-ugrott elém Tommo is, mire Harry ellenkezni szeretett volna de a fejüket rázó többiek miatt hallgatott.

-Gyerünk!-fogta meg a kezem és indult el a lépcsőn.Felérve nam bírtam megállni, hogy ne nézzek ki a hatalmas ablakon.

-Szép udvarotok van-fordultam a rám váró fiú felé

-Kössz, majd azt is megmutatjuk-mosolygott majd balra fordult.

-Az ott Harry szobája-mutatott jobbra a boltív utáni kis "folyosón"-benézhetsz ha akarsz, ez meg az enyém, de ide ne akarj benézni-rázta a fejét amitől elnevettem magam.

-Oké, akkor mehetünk-mondtam, mivel kissé illetlennek éreztem úgy más szobájában bámészkodni úgy, hogy tulajdonosa nincs is itt. Louis bólintott és már mentünk is.

-Ez Liam szobája-mutatott egy ajtóra miután rájött, hogy nem fogok minden szobát végigvizitelni.

-Ez itt egy vedégszoba-mutatott a következő ajtóra -Danielle szokta néha használni.-tette hozzá, mire én bólogatni kezdtem, hogy tudom kiről van szó.

-Ez meg Zayn-é-muatott be egy másik kis folyosóra a lépcső mögött-ahhoz is van még egy szoba az Perrie-é.

-Ez a Niallé-ez szintén egy ajtó volt.

-Itt pedig két vendégszoba van, szinte egyikben sem aludtak még-értünk emeleti túránk végére, majd lementünk a többbiekhez.

-Gyorsak voltatok-jegyezte meg Liam

-Nem ment be sehova.-rántott vállat Loui

-Akkor mi értelme volt?-kérdezte Harry furcsán méregetve

-Tudom, hogy hol van a szobátok.-válaszoltam 


Bocsi, hogy csak így itthagytam a végét de ennyi volt kész. Amúgy remélem valakinek feltűnt, hogy ez egy kicsit hosszabb fejezet volt.

2. Rész- Az igazság

Na, gyerekek! Igazán nem így képzeltem el a dolgokat, és tudom, hogy még mindíg pocsék író vagyok, de senki sem tanult ilyen dolgokat az anyja pocakjában így ez van ezt kell szeretni( vagy nem).Mindegy bocsássatok meg a hibákért kissé kába vagyok ma, de

                           
                                                                                                Jó olvasást!( még mindíg furi ez nekem)
                                                                                                                                                    
                                                                                                                                                       F.

-Rühellem a földrajzot!-ordibálja az a bizonyos belső hang a fejemben.Majd inkább elhatározom, hogy elmegyek a parkba. Legalább útközben kicsit felfrissül a fejem és újult erővel kezdhetek neki a tanulásnak a friss levegőn.Bepakolva a földrajz cuccom egy kisebb táskába indulok el miközben mindent figyelmesen bezárok. Útközben elgondolkodom mai napomon. Útálatos korán kelés, útálatos útálkozók, útálatos dolgozatok és legutolsó sorban útálatos tantárgyak az útálatos egyedüllétben. Ennyiben össze tudnám tömöríteni napjaimat. De megszokott rendem helyett eszembe jut a múlt heti "fellökős" srác. Beugrik aggódása, kedvessége és titokzatossága. Igen szerintem valahogy kissé titokzatos volt amit méginkább erősít bennem az az érzés ,hogy ismerem. Majd elmélázásom a gyerekzsivaj szakítja félbe.

-Francba!-fut át agyamon az első szó ami eszembe jutott, mivel nem igazán tudok zajban tanulni elkerülöm a park közepén elhelyezkedő szökőtút környékét és az ott lévő kisgyerekeket, majd egy csendesebb hely felé indulok.Rögtön tudom merre megyek. Nagyon szeretem azt a helyet, sokat is járok oda szabadidőmben. Beforulva a kis tavacskához vezető, kipadozott útra egy alakot szúrok ki az egyik lócán. Meglepődve veszem észre, hogy a már törzshelyemmé vált kis utacskán mást is látni, hiszen ez errefelé elég ritka dolog. Majd lassan közelítek a személyhez aki kezében már kivehető egy gitár is.Mikor már -gondolom- látótávolságon belűl érek a fiú felnéz, de én azonnal elkapom róla tekintetem és gyorsítva lépteimen elsuhanok előtte és biztonságos távolságra a "behatolótól" az utosó padok egyikére -ahol van egy kis fény is -levetem magam. Táskám a fa ülőalkalmatosságra rakva kotorászom ki könyveimet és füzetemet majd tanulni kezdek. Vagyis kezdenék ha nem bizgatná fantáziám ez a napszemüveges srác. Óvatosan felé sandítok és megnyugodva veszem észre, hogy tökéletesen elvan magának hangszerével együtt. Kissé elforúlva újra tanulnivalómnak szentelem figyelmem. Néhányszor átolvasva az anyagot füzetem veszem elő, hogy inkább jegyzeteim tanuljam meg precízen, mivel már kitapasztaltam, hogy tanárnőnk ezt szigorúan veszi. Éppen tolltartóm raknám elfelé amikor két kissé megviselt cipőorrot vélek felfedezni. Fejem óvatosan felemelve veszem észre a gitározós fiút.

-Szia- ereszt egy barátságos mosolyt felém ami valahonnan ismerőssé válik nekem

-Szia-próbálok meg én is barátságosan közelíteni felé kissé fura kinézete ellenére is.De könyörgöm hova ide sapka meg napszemüveg amikor a lombokon keresztűl fény is alig van!

-Victoria ugye?-kérdezi nevem mire én kissé meglepődöm.

-Igen. Te pedig...?-próbálom rávezetni, hogy mutatkozzon be mivel nekem nem igazán ismerős.

-Liam- mosolyog de én még mindíg értetlenűl nézek rá-a Sainsbury's-ből.-teszi hozzá mire nekem pillanatnyi fáziskéséssel de beugrik a szőke srác barátja

-Tényleg-mosolyodom el zavartan

-Miben segíthetek?-teszem hozzá mivel gondolom nem semmiért jött

-Khm, hát egy tollat szerettem volna kérni ha van nállad-mondja tarkóját megvakarva, mire én halkan elnevetem magam. Most teljesen olyan volt mint egy ártatlan kisfiú pedig én az elején még talán féltem is tőle.

-Van.Egy pillanat-nyúltam táskámért, és kicipzárazva tolltatóm újra ráemeltem tekintetem

-Kéket, feketét, zöldet vagy pirosat?

-Mindegy-vont vállat

-Akkor tessék-nyújtottam neki oda egy kék színűt

-Köszönöm!-hálálkodott

-Nagyon szívesen!-modtam majd visszaindult padjára és néhány pengetés és fejvakarás után írni kezdett.Még egy kis ideig figyeltem, majd visszasüllyedtem a földrajz világába.

2 héttel később

Éppen a holnapi könyveim veszem elő amikor megszólal a csengő, mire én leszáguldok lépcsőnkön és ajtót nyitok új, és egyetlen barátommnak. Mosolyogva üdvözlöm majd beljebb invitálom. Miután levette cipőjét illemtudóan mégis otthonosan indul el utánam. Felérve szobámba ágyamra ülve várja "panaszaim". Mióta először találkoztunk a parkban azóta viszonylag sokat találoztunk és már harmadjára jár itt nállunk. Leginkább segít tanulni, de sokszor csak hülyéskedünk, bár mondjuk még a mai napig néha furán viselkedik.

-Na?-csúszik arrébb ágyam közepéről

- De bőbeszédű vagy ma!-jegyzem meg, mire csak vállat von

-Amúgy semmi érdemleges, kikaptuk a múltheti témazárót biológiából de újra meg kell írnunk holnap mert senki sem tudta perdig az enyém hibátlan volt.És egy kicsit szarul esett, hogy az osztályfőnökünk le se sz@rta az én jegyem, de tök mindegy. Fizikából meg jóformán egy kukkot nem értettem, de az csak a jövő héten lesz úgyhogy -hagytam félben mondatom, és érdeklődve figyeltem Liamre

-Most nekem sincs ötletem, de nem tanulsz a holnapi dogára?-nézett rám érdekesen

-A bioszra?-vontam fel a szemöldököm, mire bólintott

-Abból sosem tanulok-nevettem, jó volt egy tantárgy amiből nem kellett tanulni, így több időm jutott arra amit nem értettem.

-Jó tudni-jegyezte meg barna szemű barátom

-De hogy-hogy abból nem tanulsz?-vonta fel most ő a szemöldökét

-Kivűlről tudom az egészet, jó tanárunk van én meg figyelek és ennyi-magyaráztam

-De a többit akkor miért nem tudod? Vagy akkor nem figyelsz?-fordult felém érdeklődő arccal

-Azokhoz hülye vagyok meg olyan a tanár is, hogy vagy szarul magyaráz vagy elalszunk az óráján.-mondtam majd mivel már nem volt kérdés amire válaszolhatnék és engem sem nagyon érdekelt most semmi így bekapcsoltam a televízióm, és unottan kapcsolgatni kezdtem.

-Hogy amikor én akarok valamit nézni sosem adnak semmit-mérgelődtem majd az egyik zenecsatornára kapcsoltam.

-Úúúú ezt szeretem-ültem fel miközben a hangerőt vettem feljebb.

-Én nem-ült fel azonnal Liam kissé elfehéredett arccal és ki akarta venni a kezemből a távirányítót de nem sikerült neki.

-Na, ne már-vinnyogtam és felálltam az ágyról de egy újabb képkocka láttán kishíjján visszaestem.Éreztem ahogy a szemeim kikerekednek és hasonló színeket érek el mint a most engem bámuló személy. Miután a fejemben lévő képkockák is helye rázódtak óvatosan a fiú felé fordítottam fejem.

-Sajnálom-nézett rám könyörgő szemekkel

One Direction-One Thing olvastam magamban a címet miután felismerve a dal végét újra a tv-nek szenteltem figyelmem. Csend és feszültség Ez a két dolog volt érezhető a szobámban miközben én még mindíg a tv-met figyeltem. Lefagytam.Egyszerűen nem tudtam mit tenni hirtelen, amikor minden a helyére állt és mindent megértettem.

-Victoria, én nagyon sajnálom-állt meg hirtelen mellettem Liam-, de nem mondhattam el.

-Várj!-mondtam halkan, nem tudtam miként is fogadjam ezt az egészet

-Most -kezdtem miközben leültem ágyamra de nem tudtam mit mondani, így óvatosan felnéztem az ezek szerint énekes barátomra

-Most akkor te valami híres embe vagy?-kérdeztem a lehető leghülyébb kérdést ami a fejemben cikázott. Bólintott.

-És akkor ezért nem mondtad el a teljes neved?-újra bólintott

-És ezért nem árultad el a munkád?-már csak egy aprót biccentett

-Szólalj már meg!-mondtam kissé könyörgő hangnemben

-Igen.-mondta halkan én pedig elhallgattam, fel kellett még fognom ezt az egészet.

-N-Nagyon haragszol?-emelte rám tekinntetét

-Hát...-hezitáltam-Ha te sem haragszol, hogy semmit nem tudok rólad vagy rólatok és nem ájulok el az elmúlt perc miatt akkor nem.-próbáltam valami mosolyt is tenni a végére.

-Dehogy haragszom!-nevetett és a nyakamba borult amitől kicsit megijedtem, de csak átöleltem én is.

-De akkor van egy kis baj-húzódtam el tőle

-Mi az?-nézett a szemembe

-Összezavarodtam.-simítottam kezem a nyakamra zavaromban

-Miben is?-húzta össze szemöldökét

-Hát.... úgy... mindenben-nyögtem ki a végére, mire Liam felnevetett

-Akkor inkább kezdjük újra-mosolyodott el

-Egy feltétellel-emeltem fel mutató ujjam

-Hallgatlak.

-Ha nem lesz bajom azért ha esetleg megverlek.

-Miért is vernél meg?-nézett furán

-Nem tudom, csak ha kötekedel vagy valami, na akkor gyorsan el szokott járni a kezem. -magyaráztam.

-Megegyeztünk.-mosolyodott el s belekezdett az igazi élete mesélésébe.