3.Rész-Vendégek

Hát gyerekek őszintén szégyellem magam a részek miatt, de nincs időm.A nagypapám kedden hoztuk haza a kórházból és ma is vissza kellett vinni. De nem áll meg az élet. Amúgy a vigasz, hogy az életem káoszában is kezd valami rend létrejönni így remélem több résszel tudok majd jelentkezni.(már ha érdekel valakit). De

                                                                                              Jó olvasást!
                                                                                                                                              F.




Péntek lévén nem kellett tanulnom és mivel apa ma este jön haza egyből tudtam mivel fogom eltölteni egyébként unalamas délutánom. Sütéssel. Édesapám rettentően édesszájú - na nem mintha én nem lennék az- így tudtam, hogy örülni fog. Némi gondolkodás után előszedtem apám kedvenc sütijének hozávalóit, és kötényem majd nekiláttam. Csináltam diósat, mivel apukám ezeket jobban szerette és csokisat is, mert ha már sütök magamnak is süssek nem? A kis muffinok hamar készen lettek és a konyha rendbe tétele után kissé szomorúan ültem le az egyik székre.

-Túl hamar kész lettem.-futott át az agyamon miközben a kertünkben lévő fa ágain játszó kismadarakat figyeltem. Kétségtelen, végre tavaszodik.Amit már oly sok emberrel együtt vártam. Sosem rajongtam annyira a télért, pedig én is az "inkább a hideg, mint a meleg" emberek pártját fogtam, mivel a hideg ellen tudunk védekezni de a meleg ellen már nem. Halkan sóhajtva szakítottam félbe gondolatmenetemet és álltam fel némi innivalóért amikor csöngettek.

-Sziasztok-lepődtem meg hét eleje óta nem látott barátomon és barátján.

-Szia-mondták mindketten mosolyogva, majdnem egyszerre.

-Gyertek be-álltam el az útból, még mindíg kissé meglepődve. A múltkori eset óta nem láttam Liamet pedig még a parkban is voltam. Azt hittem fél, hogy valami rosszat tennék. Na jó lehet azt a verekedős dolgot nem kellett volna megkérdeznem.
-Gyertek ülljetek le-invitáltam őket a nappaliba de inkább állva maradtak
  -Mi járatban?-kérdeztem



-Csak...-kezdte Liam, de Niall közbevágott

-Ez csokis muffin?-szippantott nagyot a levegőből, mire én elnevettem magam. Olyan volt mint egy kis gyerek.
 -Az.-bólintottam-Jobbra az első ajtó.-eresztettem egy mosolyt mire elindult, a mellettem álló személy meg csak a fejét rázta.


-Amúgy a Nando's-ból jövünk- vezette rám fájdalmas tekintetét

-De hát ha a vezetés elveszi az energiám-jött ki a konyhából a szöszi egy félig megrágott sütivel.

-Ne veszekedjetek már ilyen hülyeségeken!-néztem a két srácra-csináltam egy csomót, még neked is jut-böktem meg mosolyogva egy kicsit barna barátunk, jelezve, hogy lazítson. Tudom, most nekem ájuldoznom kellene társaságukon, de egyszerüen nem megy, nem tudok holmi milliárdos, beképzelt, felsőbbrenűként tekinteni rájuk. Ők is csak tizenéves srácok akiknek sikerült valóra váltani az álmuk.

-Szóval minek köszönhetem társaságotok?-vetettem fel ismét a kérdést.
-Hát...igazából gondoltam, hogy biztos itthon vagy...meg nekünk is vége van a próbánknak... és hát... bemutathatnálak a többieknek-vázolta a dolgokat Liam mire az én szemöldökeim elég szépen felszöktek

-Jah a srácokat már tökre kíváncsívá tette-vigyorgott Niall angyali tekintettel majd bekapta az utolsó falatot.


-Mégis mivel?-néztem a barna szempárba

-Hát-kezdte volna

-Liam, komolyan mondom addig fogsz itt hápogni, hogy el fogod felejteni mit akarsz-nevetett a szöszi
-Szóval egyszer megkérdezték, hogy hová járkálok ennyit és meséltem nekik rólad.



-Én hülye meg elmondam, hogy én is ismerlek és azóta rágják a fülünket, hogy vigyünk el-morgott Niall mire én egy kicsit meglepődtem

-És mi van ha nem megyek?-tettem fel a költői kérdést
 -Valahogy kiderítik, hol laksz és megismernek ők-rántott vállat társaságunk kék szemű tagja




-Hát, esetleg ha nem sokáig leszünk akkor-néztem ismét Liamre

-Miért?-érkezett kérdés az oldalamról

-Ma jön haza apukám-mondtam mire mindketten elmosolyodtak

-Ezt most olyan szépen mondtad-húzódtak szélesebb vigyorra Niall ajkai, mire én csak kissé lehajtott fejjel sóhajtottam. Visszagondolva tényleg olyan lehettem, mint egy kislány, de ha már nagyon hiányzik!

-Még haza is hozunk ha kell-törte meg a csendet Liam, majd egy apró mosollyal bólintottam.

-Akkor jövök mindjárt-mondttam majd szobám felé vettem az irányt, ilyen lehetőséget nem hagyhat ki az ember!

-Vehetek még egyet?-már a lépcsőn jártam amikor hallottam a hangot

-Még kettőt is-nevettem a srác falánkságán. Fent a zsebembe dugtam a telefonom, felkaptam egy pulcsit és már rohantam lefelé. A szöszink tényleg egy sütivel a kezében álldogált az ajtóban.

-Mondtam, nyugodtan vehetsz a kérsz-néztem rá

-Én meg mondom, hogy elég egy.Csak ezt is meg akartam kóstolni-vágott vissza

-Én meg azt mondom, hogy ez olyan volt mint a Sainsbury's-ben, de menjünk-hessegetett kifelé minket Payne

-Hékás, az én házam-mutattam magamra

-Tudom-rántott vállat

-Akkor tempó van mert zárnám az ajtót-siettettem, majd meghallottuk, hogy Niall beindította a kocsit így sietősre fogtuk a dolgokat

-Hová ülhetek?-kérdeztem már a kocsinál, mire Liam Niallre nézett

-Hölgyeké az elsőbbség, úgyhogy ide mellém-adta meg hamar a sofőrünk az ülésrendet, így gyorsan beüleve indultunk el a... várjunk mi most hova is megyünk?

-Öhm, mi most hová is megyünk?-néztem a hátul ülő srácra a visszapillantóban. Nem akartam zavarni a vezetésben.

-Nállunk-adott egyszerű, de számomra nem kielégítő választ-a villába.-tette hozá kédő tekintetem után

-De srácok, mi lesz ha zavarok?-kérdeztem kissé félve, pár perc csend után

-Mondtuk már, hogy kíváncsiak rád-szállt be a beszélgetésbe Niall

-De attól még zavarhatok-erősködtem

-De biztos várnak, tudják, hogy veled vagyok-szólt most hátulról elég halkan Liam.

-Miért van az, hogy a lányok mindíg sík idegek amikor először jönnek nállunk?-siránkozott a szöszi

-Eddig mindenki élve kijutott a házból-folytatta

-Kössz, aztán meg a szomszéd előtt meghalt-nevettem fel saját hülyeségemen

-Nyugi-szólalt meg Liam nyugodt hangon-senkiben nem tettünk maradandó károsodást. Elsőre.-motyogta az utolsó szót halkan, amitől Niall elnevette magát

-Ezt még én is hallottam-mondta Niall-amúgy csak Louisra szokott rájönni az ötperc...meg Harryre szokott néha, egy kicsit-gondolkozott el

-Na kössz ez jó vigasztalás volt mindkettőtöktől.

-De tényleg, Louisnak csak a szája nagy, Harry sem tudna ártani neked

-Úr Isten Liam, ezt te sem gondoltad komolyan!-állt meg egy pirosnál a szőke

-Most miért?-értetlenkedett szegény

-Harry. Most komolyan szerinted nem tudna ártani. Bántani sem csak fizikailag lehet.-taposott a gázra, mivel elsők voltunk a sorban

-Most miért? Kétlem, hogy Victoria kiakadna ha meglátná gatyában!

-Na és nélküle? Tudod, ha Louis hülyesége megfertőzi, rosszabb mint maga Lou!

-Na jó!Ne veszekedjetek állandóan!-szólaltam fel én is-Amúgy Liam ez most olyan volt mintha valami ribancnak állítanál be.

-Bocsánat.Amúgy meg nem is veszekszünk!-jegyezte meg a hátul ülő fiú

-Csak megtárgyaljuk a dolgainkat-értett egyet a vezetőülésben lévő is majd lassítani kezdett és egy távirányító szerüséget felemelve kinyitotta a következő "ház" kapuját.Nem gondoltam volna, hogy ilyen szép ez a környék!

-Jézusom-nyögtem már amikor az udvaron megálltunk, majd a srácok újra nevetni kezdtek

-Na, mi az? Már nem is félsz?-kérdezte Horan, mire csak a fejem ráztam

-Akkor nincs kedved belűlről is megnézni? -érkezett az újabb kérdés már a kinyitott ajtómból

-Dehogynem-tértem vissza bámészkodásomból, és kipattantam a kocsiból, fittyet hányva előző félelmeimre

-Hölgyeké az elsőbbség-mosolygott rám Liam az ajtóban. Tátott szájjal, csendben figyeltem az elénk táruló helységet.

-Megjöttünk-ordította el magát mire én összerezzentem és egy kisebb sikítás is elhagyta a számat a hirtelen hangra.

-Bocsi-resztett egy mosolyt

-Csak nem?-hallottam egy kissé manós hangot

-Csak de.-válaszolt az időközben beért Niall a kékszemű társának

-Louis Tomlinson vagyok-nyújtott kezet miután előbújt a fal takarásából-De a Lou-ra és Tommo-ra is hallgatok-vigyorgott, kissé furcsa volt nekem.

-Még a szeme sem áll jól!-idéztem magamban nagymamám

-Victoria Simon

-Ki van itt?-jött a másik oldalról egy fekete hajú srác, őt rögtön megismertem.

-Oh-lepődött meg ismeretlen személyem láttán

-Zayn Malik-mosolygott rám miközben kezét nyújtotta

-Victoria Simon-mosolyodtam el én is és elfogadtam gesztusát.

-Hazz?-vonta fel szemöldökét Liam

-Fent-adta a válszt Louis-Egy pillanat!-emelte fel mutató ujját

-Harold, vendégünk van!-ordítozott ő is, mire nem sokkal később dobogást hallottunk, majd a lépcsőn feltűnt egy göndör srác aki éppen a pólóját próbálta magárarángatni.

- Lehet hamarabb végzett volna ha megáll. Futott át az agyamon, de mindegy volt mivel a lépcső aljára már teljesen felöltözve érkezett.

-És ő az én drága és egyetlen, utánozhatatlan, édes-karolta át barátja vállát Louis majd folytatta volna ha az említett nem vág közbe

-Kössz Lou, azt hiszem én is be tudok mutatkozni-rázta le magáról a srác, mire a másik láthatóan megsértődött-Harry Styles.Te pedig biztos Liam új barátja vagy-jegyezte meg egy féloldalas mosollyal

-Igen.-bólintottam és mivel nem nyújtotta kezét így a kézrázás elmaradt

-Na jó szerintem ne csak itt álldogáljunk-törte meg a pillanatnyi csendet Niall

-Gyere-biccentett még mindíg mosolyogva a hozzám legközelebbi személy azaz Harry.

-Ez a nappali-mutatott jobbra a folyosó végén

-Ez meg a konyha-hallottam meg a szöszi hangját már a pult mögül-kérsz valamit?

-Nem, köszi-ráztam a fejem

-Na mit csináljunk?-jött egy hülye kérdés Loutól

-Már ha belekezdtünk, szerintem mutassuk meg a házat-ajánlotta az eddig szótlan Zayn

-Oké, akkor kint gondolom feltűnt a medence-folytatta a göndörke-és a lépcső is-nevetett amikor megfordult

-Ez itt még egy nappali amúgy inkább ezt használjuk.-mutatott az egyik ajtóra

-És ez pedig egy könyvtár-mondta mire én gondolom elég furán nézhettem rá, mivel rögtön magyarázkodni kezdett-járt a házzal és nincs utunkban úgyhogy meghagytuk.

-Na jó az emeletet én mutatom meg!-ugrott elém Tommo is, mire Harry ellenkezni szeretett volna de a fejüket rázó többiek miatt hallgatott.

-Gyerünk!-fogta meg a kezem és indult el a lépcsőn.Felérve nam bírtam megállni, hogy ne nézzek ki a hatalmas ablakon.

-Szép udvarotok van-fordultam a rám váró fiú felé

-Kössz, majd azt is megmutatjuk-mosolygott majd balra fordult.

-Az ott Harry szobája-mutatott jobbra a boltív utáni kis "folyosón"-benézhetsz ha akarsz, ez meg az enyém, de ide ne akarj benézni-rázta a fejét amitől elnevettem magam.

-Oké, akkor mehetünk-mondtam, mivel kissé illetlennek éreztem úgy más szobájában bámészkodni úgy, hogy tulajdonosa nincs is itt. Louis bólintott és már mentünk is.

-Ez Liam szobája-mutatott egy ajtóra miután rájött, hogy nem fogok minden szobát végigvizitelni.

-Ez itt egy vedégszoba-mutatott a következő ajtóra -Danielle szokta néha használni.-tette hozzá, mire én bólogatni kezdtem, hogy tudom kiről van szó.

-Ez meg Zayn-é-muatott be egy másik kis folyosóra a lépcső mögött-ahhoz is van még egy szoba az Perrie-é.

-Ez a Niallé-ez szintén egy ajtó volt.

-Itt pedig két vendégszoba van, szinte egyikben sem aludtak még-értünk emeleti túránk végére, majd lementünk a többbiekhez.

-Gyorsak voltatok-jegyezte meg Liam

-Nem ment be sehova.-rántott vállat Loui

-Akkor mi értelme volt?-kérdezte Harry furcsán méregetve

-Tudom, hogy hol van a szobátok.-válaszoltam 


Bocsi, hogy csak így itthagytam a végét de ennyi volt kész. Amúgy remélem valakinek feltűnt, hogy ez egy kicsit hosszabb fejezet volt.